Lehetőséget kaptam, hogy részt vehessek egy táborban Lengyelország északi határánál Augustówban. Mikor megtudtam, rögtön igent mondtam erre a kalandra. Az előzetes tájékoztatásból megtudtam, hogy részem lesz a helyi méhészetről tanulni, erdőik növényállományával ismerkedni, siketfajd állományukat megnézni és egy nemzeti parkot meglátogatni.
zgatottan vártam a hétfő reggelt, amikor Budapestről indultunk. Nekivágtunk 14 órás utunknak a magyar csapattal, útközben csatlakoztak hozzánk szlovákok is. Mikor odaértünk vacsorával fogadtak minket, és már ott volt a lengyel és cseh csapat is, így már teljes volt a társaság. Az első újdonság már a vacsoránál ért, italként gyümölcskompótot kaptunk, a furcsaság az volt, hogy a pohárban a gyümölcs is benne volt. Nagyon ízlett. A hosszú út fáradalmait kipihenve kedd reggel nekivágtunk utunknak. Megismerkedhettünk egy észak-európai hagyománnyal az erdei méhészettel. A tradíció szerint az erdőkben méhkasokat alakítanak ki a fák törzsébe vájva, 4-10 méter magasan, ahova aztán kötéllel mászva fel gyűjtik be a mézet és a viaszt. Ezáltal a méhkolóniák természetes élőhelyükön maradva tenyésznek, aktív részeseként az ökoszisztémának. Gyakran már kivágott fák törzsébe vájják a kast, amit aztán az erdőben lógatnak fel. Az erdőből kiérve az ország specialitását a mézbort is megkóstolhattuk. Egy méhkas készítésében is részt vehettünk aznap délután. Piotr volt a napi programunk vezetője és az általa készített szerszámokkal dolgoztunk.
Számomra nagyon szimpatikus volt, hogy az erdei méhészet alapelve, hogy a méheket vadon élő fajként kezelik, és nem farmállatként, mint a modern gazdálkodásban. A méhkas készítés után közös sütögetés következett, ami még jobban összekovácsolta a társaságot. Együtt előkészítettük a hozzávalókat, megraktuk a tüzet és körbe ülve falatoztunk. Az este fénypontja a zenehallgatás volt. Mutattak nekünk lengyel, cseh nemzeti zenéket és mi is megmutattuk magyar kedvenceinket. Emellett beszélgettünk. Igazi tábori hangulatban telt az esténk.
Szerdán reggeli után újra útnak indultunk. Egy helyi biológus vezetésével nemzeti parki természetes állapotú és gazdálkodott erdőket látogattunk meg Augustów közelében. A lengyel erdők biodiverzitásának megőrzése érdekében a szálaló gazdálkodást érdemes alkalmazni, meghagyva a holt fákat, így lehetővé téve az erdő természetes megújulását. Lengyelország szimbolikus madara a siketfajd, ám állománya megfogyatkozott, jelenleg csupán néhány százat számlálnak az országban. Részesei lehettünk egy tenyészközpont meglátogatásának, ahol ablakokon át szemlélhettük meg a veszélyeztetett madarakat. Ezeken az ablakokon mi átláttunk, viszont ők nem láttak minket. Nagyon fontos volt, hogy háborítatlanul hagyjuk őket, mert érzékenyek minden külső hatásra. Ezzel még nem ért véget a napunk, utána közeli tavakhoz kirándultunk, ahol gyönyörű kilátás tárult elénk. Cseh és lengyel társaink hoztak távcsövet, melyen keresztül madarak után kutattunk. A szállásra visszaérve a Game On Project szervezésének segítségével még egy klímaváltozással kapcsolatos társasjátékkal is játszottunk. Majd néhányan sétáltunk egyet a környéken és megnéztük a naplementét.
Másnap reggeli után hazaindultunk. Hazafelé megbeszéltük kinek mi tetszett a táborban, ki hogy érezte magát. Én nagyon jól éreztem magam a természetben. Mivel tanulmányaimat nem természetvédelemmel kapcsolatosan folytatom, így nagyon sokat tanultam és sok érdekességet hallottam. Nagyon örülök, hogy sok új emberrel ismerkedtem meg és remélem lesz még alkalmam velük találkozni, akár egy hasonló esemény keretein belül. Remek indító programja volt a tábor a nyaramnak.