Hamarosan itt van a Méhek (május 20.) és a Biodiverzitás világnapja (május 22.). Ebből az alkalomból tesszük közzé Fiatal Nagyköveteink írásait, melyekből személyes kapcsolódásuk és élményeiken keresztül szerezhetünk tudományos ismereteket egy-egy természeti élettér növény- és állatvilágáról és az értékek védelméről. Budapesttől egy kőhajításnyira, vagy éppen messzi, de a szívhez nagyon közeli helyekre látogattak el ifjaink. Orosz Adrián Tamás vagyok, a Magyar Agrár- és Élettudományi egyetem harmadéves tanulójának írása.
A Vas megyei Farkas-erdő Lajos bükkjeinek természetvédelmi értékei
A Farkas-erdő Vas megye egyik legnagyobb egybefüggő erdőtömbje Káld és Bejcgyertyános határában. Az erdő területe közel 7200 hektár, számtalan különleges növény- valamint állatfajnak ad otthont. Növényei közül mindenképpen kiemelendő az egykori Avasi öreg tölgy, valamint a Lajos-bükkök, amikről a cikk szólni fog. Ezeket a fákat Scherg Lőrinc telepítette Káld közelébe a Farkas-erdő átalakítása során. A Lajos bükkök nevüket az egykori bajor királyról, III.Lajosról, Mária Terézia férjéről kapták emléket állítva az uralkodó számára. Már több mint 13 éve lakom Káldon, így nem egyszer volt szerencsém ebben a gyönyörű és mindenféle téren különleges helyen kirándulni, túrázni.
A Lajos bükkökről legelőször nagymamámtól hallottam, majd neki köszönhetően látogattam el hozzájuk legelőször. Már akkor is és egészen mostanáig még mindig lenyűgöz a kidőlt fák hatalmas mérete. A mai napig szeretek az erdő ezen részén kirándulni, valahányszor arra járok a Lajos bükkök biztos megállási pont számomra. 1942-től kezdve természetvédelmi területté lett nyílvánítva a Mária Terézia-forrással együtt, így Vas megye legelső természetvédelmi területévé.
Scherg Lőrinc élete, munkássága
A Lajos bükkök kapcsán nem lehet említés nélkül elmenni Scherg Lőrinc mellett az egykori bajor származású erdőmester mellett. Scherg Lőrinc 1938. május 13-án született Scherg Lorenz néven Spessartban, Bajorországban. Lőrincet a napjainkra különleges erdőkezeléséről híressé vált, akkor még csak gyakornok erdészt 20 éves korában hívta meg Magyarországra Lajos bajor királyi herceg. 1884. december 5-én érkezett meg Sárvárra, a Káld közelében lévő kis városba. Innentől kezdve karrierje gyorsan ,,szárnyalni” kezdett, hiszen nem sokkal azután, hogy gyakornokként alkalmazták rövidesen 1901-ben már a teljes káldi kerület vezetésével megbízták. Ezt követően 1909. november 20-án kinevezték főerdésszé, majd nem sokkal később 11 év elteltével erdőmesteri címet adományoztak neki munkásságának elismerése gyanánt. Élete során a Sárvár környéki erdőket, legfőképpen a Farkas-erdőt újította meg az addigi hagyományokkal szakítva újabb módszerekkel. Ebben az időszakban a Farkas-erdő a mértéktelen legeltetés, valamint természetellenes tarvágásos gazdálkodás következtében elvesztette egykori formáját, az erdő minősége rendkívül leromlott. A Scherg Károly által írt könyvben részletesen olvashatunk az erdő akkori kinézetéről. Az erdőben a nyír és a cser vált a gyakori fafajjá, valamint ezeken felül az erdő rendkívül cserjés is volt. Scherg Károly említést tesz arra, hogy bükkből ekkorra mindössze csak 4 példány maradt, ezekre tanufaként utal a szerző.
Lőrinc mindössze néhány évtized elteltével az akkorra már teljes mértékben leromlott minőségű erdőt magashozamú, kiemelkedő hírű erdővé alakította. Számtalan fajt telepített be, többek között tölgycsemetéket melyeket Bajorországból hozatott, gyertyánt, valamint fagytűrő szlavóniai tölgyet a talajjavítás céljával mindezek mellett továbbá meghonosította az amerikai tölgyet is. Mindezt úgy vitte véghez, hogy az erdő egykori formáját meghagyta eredeti állapotban, nem bántotta az akkor már többszáz éves tölgyeket, az úgynevezett Banyafákat. Egyik legnevezetesebb ilyen banyafánk az Avasi öregtölgy, ami 250 évesen dőlt ki egy szélviharban.
Ebben az időszakban hozta létre továbbá cikkem témáját, a Káld közelében lévő bükköst melyet a bajor király III.Lajos emlékére Lajos-bükkösnek nevezett el. Scherg Lőrinc utolsó kívánsága az volt, hogy halála után ne a sárvári temetőben helyezzék örök nyugovóra, hanem az ő által ültetett, számára az életet jelentő tölgyei alatt a Farkas-erdőben. Ennek eleget téve Lőrincet és feleségét Mariannát a Rózsáskerti vadászházhoz közel lévő sírboltban temették el, ahogy kérésében megfogalmazta ,,a kedves tölgyei alá”.
A sír melyen az erdőmester saját idézete szerepel a Farkas-erdő egyik leggyönyörűbb és legmeghatóbb látnivalója. Egyik leggyönyörűbb hiszen mind a mai napig a Szombathelyi Erdészet gondozza és legmeghatóbb, hiszen az egykori erdőmester élete művében lelt végső megnyugvásra.
A Lajos bükkök, mint természetvédelmi kincsek
A Káld közelében elhelyezkedő Lajos-bükköket, mint azt már korábban említettem Scherg Lőrinc telepítette az 1900-as évek elején. Nevüket a bajor királyról III. Lajosról kapták. A fák mellett található még egy kőpad is, amelyet 1911-ben állítottak ugyancsak a királyi család emlékére. Ebből kifolyólag a pad a ,,Királyi kőpad” nevet viseli. Az akkora már több mint 100 éves utolsó két Lajos-bükk sajnálatos módon 2005-ben egy szélvihar nyomását már nem bírta ki és elpusztult. A fák 1942-ben kaptak természetvédelmi védettséget a Mária Terézia-forrással együtt. Ezzel mind a Lajos-bükkök mint pedig a Mária Terézia-forrás Vas megye első természetvédelmi területévé váltak.
A cikk megírásához mindenképpen saját fényképeket szerettem volna használni, hiszen mint káldi lakos, mint pedig természetkedvelő személy szerettem volna kimenni újra ezekhez a rendkívül különleges és szép ,,megállókhoz”. Éppen emiatt hosszabb kihagyás után újra ellátogattam nagymamámmal és testvéremmel a Lajos-bükkökhöz. Már korábban 2014-ben is nagyon örültem mikor nagymamám mesélte, hogy a Szombathelyi Erdészeti Zrt. beépítette a híres bükköket a Farkas-erdő nevezetes ,,állomásai” közé, annak pedig különösen örültem, hogy a ,,Királyi kőpad” közelében elhelyeztek egy táblát, ami elmeséli a fák teljes történetét. Így minden arra túrázó ember megismerheti ezeknek a fenséges fáknak az életét. Fenségesek hisz több száz évet megélt hatalmas tanufákról beszélünk. Mindez mellett tágabb vonatkoztatásban is hívhatjuk őket fenségesnek, hiszen a királyi család emlékét őrzik. Kissé általánosnak tűnhet, viszont valahányszor ide kirándulunk tényleg úgy érezni mintha a történelem életre kelne körülöttünk.
Mostani látogatásom során feltűnt egy nagyon érdekes dolog. Eddig bármilyen szakirodalmat vettem elő információk keresése végett, a fákra már csak tanufa és nem pedig élő faként vonatkoztak. Azonban ezek ellenére, mint az a fényképemen is látszani fog az egyik Lajos-bükk, amit a 2005-ös vihar kettétört felül hajtani kezdett újra és már egy egészen szép, formás lombkoronával rendelkezik. Éppen ebből kifolyólag remélem, hogy az erdészet ezt figyelembe fogja venni és megpróbálják a fát még jobban óvni. A fa törzsén látszik, hogy már több mint 100 éves, viszont határozottan él, hiszen a lombkoronája hajt.
Zárásként még annyit szeretnék ,,tanácsolni”, ha lehet így fogalmazni, hogy a Farkas-erdő és különösen ez a része az erdőnek mindenféleképpen egy olyan hely, ahová egy igazi természetkedvelőnek élete során legalább egyszer el kell látogatnia. Eddig valahányszor itt jártam még egyszer sem jöttem úgy vissza, hogy ne láttam volna valami újat, ne gazdagodtam volna valami új és maradandó élménnyel.
További fényképek a Lajos-bükkökről és környezetükről
Felhasznált szakirodalom
https://www.turistamagazin.hu/blog-bejegyzes-1/a-farkas-erdo-csodai
http://ertektar.kald.hu/termeszet.html
http://www.szherdeszet.hu/turizmus/kozjoleti-letesitmenyek/farkas-erdo.html
Valamint mindezek mellett a Scherg Károly által írt Sárvár című könyv.
Az összes felhasznált fénykép saját készítésű.