A siketfajd a legnagyobb európai madár a tyúkalakúak között, akár a 85 cm-es magasságot is elérheti. Díszes tollazatáról könnyű felismerni: a hím sötét tollai zöldes-kékes, fénylő hatásúak, fekete farktollain fehér, csipkeszerű minták láthatók. Fő ismertetőjele még a szeme felett húzódó piros sáv. A tojó sokkal szelídebb megjelenésű, tollazatán a barna különböző árnyalatai váltják egymást, mellén rozsdabarna folttal. Talajközeli állatok, repülni csupán rövidtávon képesek. Bogyókkal, magvakkal, rovarokkal táplálkoznak, illetve a kakasok étrendjében nagy számban szerepelnek a fenyőtűk.
Boreális faj, a tajgaövben és hegyvidéki fenyvesekben él. Magányos állatok, ritkán látni több egyedet együtt a párzási időszakon kívül. Olyankor a kakas násztáncot és éneket ad elő a tojónak: fejét felszegi, farktollait legyezőszerűen széttárja és elkezdi híres „dürgését”. Nevében több nyelvben is szerepel a siket szó, mely ehhez a nászdalhoz köthető: éneke során a felfokozott állapotban néhány pillanatra elzáródnak a hallójáratai.
A párzás után a hím visszatér magányos életmódjához, a tojásokról, majd a kikelő fészekhagyó fiókákról a tojó gondoskodik. Amennyire hiányoznak az apai ösztönök a kakasból, annyira jelen vannak a tojónál: veszély esetén a fészekkel ellentétes irányba fut, eltérítve a ragadozót utódaitól, vagy olyan is többször előfordult, hogy erdőtűzben a tojásokon ülve égett el az anya is.
A siketfajd állomány Lengyelországban drasztikusan lecsökkent az elmúlt évtizedekben. Ennek fő oka a vadászatuk, az élőhelyeik feldarabolódása, eltűnése és a természetes állapotú erdők átalakulása. A fajnak fontos a háborítatlanság, az embert messze elkerüli. A természetvédők igyekeznek a lokális párzó helyeket, a „dürgőhelyeket” - ahol a szaporodási időszakban nagy számban jelennek meg a madarak - titokban tartani a zavarás és a levadászás megelőzése érdekében.
Az országban az egykor több ezres állomány ma már csak néhány százra terjed, így a fajmegőrzésre nagy hangsúlyt fektetnek, többek közt központokban történő szaporítással. A megtekintett tenyészközpontban a szaporítás féltermészetes körülmények közt zajlik, a fiatal egyedeket szabadon engedik a környező erdőkben. A feladat azonban rendkívül nehéz, mivel mesterséges körülmények között az állatok minden külső hatásra érzékenyek, gyakoriak a betegségek és a stressz miatti elhullás. A fészekaljak is kisebbek, mint a természetben. Ugyanakkor, a bonyodalmak ellenére, a helyi szakemberek sikeresen tartják fent a jelenlegi állománynagyságot az Augustów erdőkben. A génállomány diverzitásának megőrzése érdekében Oroszországból több alkalommal is szállítottak át madarakat. Érdekesség, hogy az orosz madarak szabadon engedésük után azonnal megtalálták a helyi párzási helyeket, pedig teljesen új terület volt ez számukra.
A tábori programok közül számomra a siketfajdközpont meglátogatása volt a legérdekesebb. Hatalmas szerencsének tartom, hogy láthattam élőben ezeket a gyönyörű, veszélyeztetett madarakat, hisz az országomból, Magyarországról, már az 1970-es években eltűnt a faj. A lengyel természetvédők elbeszélései alapján a klímaváltozás és az antropogén hatások következtében hasonló sors vár az ottani állományra is, amit hallani elmondhatatlanul rossz érzéssel töltött el. Ugyanakkor megérintő volt látni minden ottdolgozó szemében a reményt és az eltökéltséget, hogy nem fogja feladni a küzdelmet a madarak megőrzéséért, amíg csak egy pár siketfajd is él az országban.
Források:
saját tapasztalatok, https://scienceinpoland.pl/en/news/news%2C407178%2Cprotection-of-capercaillie-in-the-augustow-forest.html, https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Madaraink-madaraink-1/magyarorszag-madarai-1B3B/tuzetes-resz-magyarorszag-madarainak-leirasa-elterjedese-es-eletrajza-5A1/viii-rend-kaparok-rasores-C70/xxiii-csalad-fajdfelek-tetraonidae-CDD/66-nem-fajd-tetrao-l-1758-CDF/a-siketfajd-tetrao-urogallus-l-1758-CE1/
kép forrása: https://ng.24.hu/tag/siketfajd/ , https://www.phototoursnorway.com/black-grouse-and-capercaillie