A talaj története nyomokat tartalmaz az olyan civilizációk sorsáról, amelyek képtelenek gondoskodni a talajukról.

Az emberiség túlélése szempontjából a talaj létfontosságát rendkívül alábecsülik. A maják és az Indus-völgyi harappánok a rossz talajgazdálkodásba buktak bele. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy az emberiség általában megfeledkezik a múlt tanulságairól, mivel továbbra is jelentős mértékben károsítjuk a bolygónkat. Ezért felmerül a kérdés: vajon mi a modern talajgazdálkodás hibáiba fogunk belebukni?

Először talán nevetségesnek tűnhet, de a talaj minden civilizáció ökoszisztémájának középpontjában áll. Hiszen a talaj felel az élelmünkért és vizünk tisztaságáért. A talajban és a biodiverzitásban általunk okozott károk már most gondot jelentenek az emberi egészségre nézve. Ahogy egyre többet és többet tanulunk a talaj mögött rejlő tudományról, egyre aggasztóbbá válik cselekedeteink következményeinek hosszú távú előrejelzése.

A „Game on!” projekt küldetésének része, hogy felhívja a figyelmet a biodiverzitás kérdéskörének fontosságára a klímaváltozás elleni küzdelemben, a CEEweb for Biodiversity magyar partner négy blogbejegyzésben foglalkozik a biológiai sokféleség megőrzésének témakörében egyik kevésbé emlegetett témájával: a talaj biológia sokféleségével. Ez a második blogbejegyzés a „Közös földünk” sorozatban, amely a talaj, a biológiai sokféleség és az emberek jövőbeli egészségének összefüggéseivel foglalkozik. Ez a sorozat a „Globális Talajbiodiverzitás Atlaszban” végzett nagyszerű munkán alapul.

A talpunk alatti csoda

A talaj a Föld legváltozatosabb élőlényeinek élőhelye. Például: archeák, baktériumok, protiszták, medveállatkák, gerinctelenek, húrférgek, atkafélék, ugróvillások, férgek (jégféreg és földigiliszta), mikroízeltlábúak (például: hangyák, termeszek, százlábúak, ikerszelvényesek, ászkarákok stb.) és a rágcsálók is, és ez csak néhány a földben élő organizmusok közül.

A talaj azonban sokkal több, mint pusztán élőhely. Célja a víz tisztításától az élelmezésig terjed, még a legkiválóbb kínai porcelán étkészleteket is ebből készítik! A talajkutatás összekapcsolódik az ökoszisztémával, az emberi egészséggel, a környezettel, az éghajlatváltozással és többek között még az élelmiszerbiztonsággal is. Létfontosságú a tanulmányozása, hogy megérthessük az emberekre és a bolygóra gyakorolt széleskörű hatásait. A Soil Society of America remekül összefoglalta ezt:

„A talaj az élet szempontjából létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt: vízszűrőként és termesztőközegként funkcionál; milliárdnyi organizmusnak biztosít élőhelyet, hozzájárulva ezzel a biológiai sokféleséghez; és a legtöbb betegség elleni küzdelemben használt antibiotikumot is szállítja. Az emberek a talajt szilárd hulladék tárolóként használják, valamint a szennyvíz szűrésére és a városok alapjaként is.”

A biodiverzitás és az emberek sokkal szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, mint azt a legtöbben realizálják. Ennek a szemleltetésére a legjobb példa, hogy mennyire is függünk a talajtól. A következő kis lista bemutatja, hogy milyen sokféle módon összefonódott a talaj, a biodiverzitás és az emberek:

Vízszűrés: A talaj nagymértékben hozzájárul a vizeink természetes tisztítási folyamataihoz. A szennyező anyagok három különféle módon távoznak: fizikai elkülönülés, kémiai abszorpció és biológia lebontás. A talaj minősége fontos eszköz a „vízhordozta” kérdésekben, ezek pedig a világ közel felének problémát jelentenek. A jól megtervezett és karbantartott helyi szennyvíztisztító telepek, mint például a szennyvízülepítő aknák a talajt hasznosítják a szennyvíz kezelésére.

Élelmiszer: A talaj élelmiszer-termelésünk nélkülözhetetlen alkotóeleme. Szerte a világon különféle talajtípusokban különféle növényeket termesztenek. A Nature szerint világszerte az egy főre eső átlagos kalóriafogyasztás kb. 78% -a közvetlenül a talajban termesztett növényekből származik. A minőség, a mennyiség és az élelmezésbiztonság nagyon fontosak; mindháromban kiemelt szerepet játszik a talaj.

Emberi egészség: Mivel a talaj kulcsfontosságú eleme a víz- és élelmiszer-előállításunknak, természetesen kulcsszerepet játszik az emberi egészségben is. A talajszennyezés problémája éppen ezért messzemenően hatással van a biodiverzitásra és az emberi egészségre is. A tudósok felvázolták, hogy a talajban lévő kémiai szennyeződések hogyan vezethetnek különféle egészségügyi problémákhoz. A nehézfémeknek való kitettség egy másik jelentős közegészségügyi probléma. Ezek a problémák mind széles körben dokumentáltak, és szorosan kapcsolódnak az éghajlatváltozáshoz.

Éghajlatváltozás: 1850 óta a kibocsátott üvegházhatású gázok mintegy 35% -a földhasználati szokások változásoknak köszönhető.  A fenntartható földhasználati szokások jelentős hatást gyakorolhatnak a kibocsátási szintekre, és segíthetnek helyreállítani a biológiai sokféleség egy részét, amelyet az éghajlatváltozás miatt veszítettünk el. Például, a talaj nedvességtartalma megnőtt Észak-Európában, a mediterrán régióban azonban jelentősen csökkent az 1950-es évek óta. Az EU további 13 országa bejelentette, hogy elsivatagosodás sújtja őket, amely egyfajta talajromlás a száraz területeken.

A talajkutatás fejlődése

Amióta a tudósok elsőként tanulmányozni kezdték a talajt, hosszú utat tettünk meg a fejlődésben. Az erőteljes és néha váratlan kapcsolatok a biodiverzitás szinte minden aspektusával rámutatnak a talaj bolygón betöltött szerepének terjedelmére és mélységére. A felfedezéseink mögött rejlő történelem a figyelemfelkeltő kampányunk egyik alappillére. Természetesen szem előtt kell tartani, hogy a tudomány folyamatosan fejlődik: ez egy olyan terület, amely a korábbi felfedezéseire épít, és gyakran olyan felfedezéseket tesz, amelyek nagyban megváltoztatják a megértésünk folyamatát. A technológia és az adatok lehetővé teszik a tudományos kutatás számára, hogy fejlődjön, illetve, hogy az előző felfedezésekhez képest messzebbre jusson. Ehhez kapcsolódóan a tudósok bebizonyították, hogy az éghajlatváltozás és a földhasználat káros hatással vannak a biodiverzitásra. Ezek következménye lehet például a zoonózisos betegségek egyre növekvő száma.

A taxonómia, azaz a rendszertan a közös tulajdonságok alapján határozza meg és nevezi el a biológiai organizmusok csoportjait. Ehhez a tudományághoz nagymértékben hozzájárult a svéd botanikus Carl Linnaeus (1707-1778) munkássága, aki talajkutatás történetének is fontos alakja volt. Hozzá kötődik a fajok besorolására szolgáló rang-alapú módszer népszerűvé válása, melynek segítségével több, mint 10 000 fajt sorolt be. Az általa javasolt eredeti kategóriák az ország, a törzs, az osztály, a rend, a család, a nemzetség és a faj voltak, bár azóta más kategóriák és alkategóriák kerültek hozzáadásra. Carl Linnaeus rendszere sok új felfedezés alapjául szolgált. Sok természettudós az ő eredeti munkájából indult ki, kiegészítették és fejlesztették a rendszerét.

Az 1970-es évek közepétől ez a tudomány a molekuláris szintű összehasonlítás felé tolódott el, ugyanis ez vált az osztályozás elsődleges tényezőjévé. Ez a változás fontos volt, hiszen korábban a szemmel vagy mikroszkóppal látható tulajdonságaik alapján osztályozták őket. A DNS és az RNS szekvenálás megjelenése lehetővé tette a kutatók számára, hogy a korábban különbségeik miatt figyelmen kívül hagyott csoportokat felfedezzék. Például az állatok, a gombák és a növények szemmel láthatóan nem tűnnek hasonlónak, de sokkal inkább rokonok egymással, mint a baktériumokkal vagy archeákkal.

Az idő múlásával a fejlődő technológia (mikroszkópok) és a tudomány (festési technikák) kombinációja új organizmusok azonosításához, valamint a sejtek szerkezetének és működésének jobb megértéséhez vezetett. Amikor Linnaeus publikálta osztályozási rendszerét, akkor még csak az állatok és növények két országa létezett. Manapság, habár nincs teljes konszenzus, nagyrészt egyetértenek abban, hogy hat ország létezik (gombák, valamint különféle típusú baktériumok és mikrobák).

A tudomány fejlődése ellenére még mindig vannak bizonyos korlátok a megértésünkben. A talajban élő organizmusok a legkisebbek a világon, és ezek tanulmányozása roppantul nehéz lehet. A mikrobák jó példák erre, azonban semmiképpen sem az egyetlenek. A jelenlegi becslések szerint a mikrobiális fajok több mint 90% -a továbbra is tenyészthetetlen, vagyis laboratóriumban nem tudják tenyészteni őket. Ez azt jelenti, hogy nem tudhatjuk, hogy néznek ki vagy, hogy hogyan is működnek. Ennek ellenére a molekuláris technikák fejlődése új tenyészthető fajok felfedezéséhez és még a tenyészthetetlen fajok jobb megértéséhez is vezetett.

A tudomány rávilágít a talaj előnyeire és a hosszú távú egészségünkre és túlélésünkre gyakorolt fenyegetésre, ha nem vigyázunk földünkre. A tudósok talán nem tudnak mindent a talajról, de míg az emberek a legtöbb élő szervezet élettartamát tanulmányozzák, ezzel egy ütemben realizáljuk, hogy jelentős károkat okozunk a talajban. Több időt kell fordítanunk a talaj megismerésére és arra, hogy mit tehetünk a fenntartható talajgazdálkodási gyakorlatok elérésére. Ezek a célok nem elérhetetlenek, de csak akkor válhatnak valóra, ha felhívjuk rájuk a figyelmet és megküzdünk a jelenlegi problémákkal.