Többet veszünk el a talajtól, mint amennyit adunk. Most a kapzsiság jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a hosszú távú túlélésünkre.
„Az ország, amely tönkreteszi a földjét, önmagát teszi tönkre.” Egyenesen a tárgyra tért az Egyesült Államok 32. elnöke Franklin Delano Roosevelt a második világháború alatt, ezt az alapelvet hirdette 1937. február 26-i levelében, amelyet az államok kormányzóinak írt egy egységes talajvédelmi törvényről. A talajerózió volt a főprobléma, amelyet kiemelt; levele emlékeztetőként szolgált a cselekvés sürgető szükségességére, többek között földhasználati rendeletek révén, és egy minden államban bevezetendő együttműködésen alapuló jogalkotási keret révén.
A „Game on!” projekt küldetésének része, hogy felhívja a figyelmet a biodiverzitás kérdéskörének fontosságára a klímaváltozás elleni küzdelemben, a CEEweb for Biodiversity magyar partner négy blogbejegyzésben foglalkozik a biológiai sokféleség megőrzésének témakörében egyik kevésbé emlegetett témájával: a talaj biológia sokféleségével. Ez a harmadik blogbejegyzés a „Közös földünk” sorozatban, amely a talajunkat fenyegető veszélyekre összepontosít, amelyek többségét közvetlenül vagy közvetve az emberi tevékenység okozza. Hatalmas (mértékű) pusztítást okoztunk már. Ennek hatásai pedig a világon mindenhol észlelhetőek. Annak érdekében, hogy a jövőben is élhető bolygónk legyen, jobban oda kell figyelnünk a figyelmeztető jelekre. Ez a sorozat a „Globális Talajbiodiverzitás Atlaszban” végzett nagyszerű munkán alapul.
„Ide földindulás kell”
A mezőgazdaság a modern emberi társadalom alapja. Valójában, még mielőtt felfedeztünk a földművelést, pusztán csak vadásztunk és gyűjtögettünk. Ezzel a körülbelül 10 000 évvel ezelőtti felfedezéssel képessé váltunk környezetünk igényeink szerinti manipulálására, és ezzel megadtunk az emberiség fejlődéséhez a kezdőlöketet. Azóta a növényeket és a földeket az egész világon más és más célokra használtuk fel és/vagy megváltoztattuk funkciójukat, miközben a technológia forradalmak modern technikákat hoztak magukkal, annak érdekében, hogy jelentősen megnöveljék élelmiszerhozamunkat.
Azonban minden fejlődés felé megtett lépésünkn a természet kárára történt. Rendkívül fenntarthatatlan ütemben fejlődtünk, amely erősen változó kihatásokat és egyenlőtlenségeket eredményezett, a legrosszabb hatásokat pedig gyakran nem is látjuk. Noha a természetben okozott károkat a világ minden táján lehet érezni, a pusztítás kiterjedése aszimmetrikus. Ma számos problémával nézünk szembe mind a fejlett és mind a fejlődő országokban, nemcsak a mostanáig bekövetkezett károkkal kell foglalkoznunk, hanem a fenntarthatóság tiszteletben tartása mellett olyan módszerek felkutatására is szükségünk van, amelyek lehetővé teszik a további fejlődést.
A kérdés tudatosságának története meglehetősen új. Az emberek az 1960-as években kezdték megérteni a talajt fenyegető veszélyek fontosságát, amikor a tudósok és a politikai döntéshozók realizálták, hogy a növényvédő szerek használata előre nem látható következményekkel jár az egész élelmiszerláncban. Rachel Carson híres könyve, a Néma tavasz, ennek a problémának a csúcspontját mutatja be. Azonban ezek a növényvédő szerek nem csak az állatokra voltak hatással. A növényfajok eltűnése jelentős hatást gyakorolt a földalatti biodiverzitásra.
Azóta szabályokat és rendeleteket vezettek be, és a környezetvédelem megerősítése nagy előrelépést tett ezeknek a vegyi anyagoknak az első használata óta. Ennek ellenére ezek az anyagok továbbra is veszélyt jelentenek a széles körű használatuk miatt. Ráadásul a növényvédő szerek messze nem az egyetlen fenyegetést jelentik a talajra nézve, ezek közül jó néhány évtizedek óta ellenőrizetlenül és féktelenül tombol. Tehát itt az ideje rávilágítani a talajunkat fenyegető legsúlyosabb problémákra és azok következményeire.
A bakancslistás problémák
Savas eső
A savas eső egy általános fogalom, azonban a neve sok emberben némi feszültséget kelt. Nem kell mondanunk, hogy nem fogsz elolvadni a savas esőben. Valójában a savas esőnek nevezett jelenség a légkörből származó nedves és lerakódott anyagok keveréke, amely a normálnál nagyobb mennyiségű salétromsavat és kénsavat tartalmaz. Ez az eső akkor alakul ki, amikor a légkörbe kibocsátott kén-dioxidot és nitrogén-oxidot a szél és más időjárási jelenségek magukkal viszik. Kölcsönhatásba lépnek és keverednek a levegő természetes összetételével, mielőtt esőként visszaesnének a földre.
A savas eső nem ugyanúgy hat a különböző fajokra, valamint a hatások között semmilyen közös mintát nem lehet megállapítani. Például a talaj savasságának növekedése befolyásolhatja a mikroorganizmusokat, amelyek a szerves anyagot tápanyagra bontják, így a növények fel tudják használni. Más organizmusok, a növényektől a földigilisztáktól a makro-ízeltlábúakig, mind másképpen szenvednek a savas esőtől. Ezek a jelenségek nagy hatást gyakorolnak a talaj minőségére és ökoszisztémáink összességére.
Mezőgazdaság
A mezőgazdaság számos olyan gyakorlatot foglal magában, amelyek elkerülhetetlenül hatással vannak a talajra. Az egyszerűség kedvéért a „legsúlyosabb bűncselekményeket” emeljük ki.
Kezdjünk a túllegeltetéssel. Noha a legeltetés pozitív hatással lehet a biodiverzitásra, a „túl” része már nem igazán jó. Így a legelésző állatok számának riasztó növekedése miatt, különösen a nyugati világban, a negatívumok háttérbe szorítják a pozitívumokat. Ezek között a negatívumok között találjuk a növekvő talajkárokat a letaposás, az állati ürülék és a lombhullatás következtében. A túllegeltetés jelenti a legnagyobb veszélyt a füves területek talajának biodiverzitására, mivel a mezőgazdaság a földhasználat egyik legintenzívebb formája (mindent egybevetve az összföldterület 11%-át használják növénytermesztésre).
Sőt a növényvédő szereket továbbra is széles körben használják a mezőgazdaságban, hogy segítsenek megakadályozni a nem kívánt betolakodókat és kártevőket. A növényvédő szer egy olyan anyag vagy anyagkeverék, amelynek célja a kártevők megelőzése, megsemmisítése vagy hatásuk enyhítése. A növényvédő szerek halálosak a célorganizmusok számára, azonban a hatásaik átterjedhetnek az eredetileg nem célcsoportokba tartozó más állatokra és organizmusokra is.
Éghajlatváltozás
Az éghajlatváltozás talajunk biológiai sokféleségére gyakorolt hatását nehezen tudjuk meghatározni, mivel annak hatásai az egész világon rendkívül változatosak, néha olyannyira, hogy ellentétes hatásokat produkálnak az adott környezethez képest. Például a Földközi-tengeren a felmelegedés káros hatással lehet a biodiverzitásra, míg az Északi-sarkvidék tundrájában valójában növelheti a biológiai sokféleséget. Számos éghajlati tanulmány mutatja be a talaj biodiverzitására gyakorolt különféle hatásokat. A hőmérséklet-emelkedések rendkívüli módon károsak a földalatti organizmusokra, habár megállapították, hogy a talaj számára hozzáférhető vízszintek (amelyeket az éghajlatváltozás befolyásol) sokkal nagyobb hatással vannak a talajra, mint az éghajlatváltozás, a széndioxid vagy a felmelegedés.
Az éghajlatváltozás a talaj biológiai sokféleségére gyakorolt hatását vizsgáló tanulmányok nagy része az Antarktiszon született meg, mégpedig az ottani talajra gyakorolt „elképesztő” hatásai miatt.
Tüzek
Emlékeztetőül: a tűz természetes jelenség sok ökoszisztéma számára. Szerves részük a regenerációs folyamatok szempontjából, természetesen ennek a pirománia nem része. Önként vagy sem, az emberiség ilyen szempontból „lángba borult”, ezzel súlyosan fenyegetve a biodiverzitás egyensúlyát. Azonkívül, hogy futótüzeket indítunk, az emberi tevékenység a szikra az ökoszisztémák lángba borulásához, így születnek meg a tűzvészek. Például a tűzre igen érzékeny fajok, mint az eukaliptusz- vagy a fenyőültetvények a világ számos részén átvették a kevésbé tűzveszélyes növényzet helyét. Esélyes, hogy a gyenge szabályozás miatt nagy területek válnak a lángok martalékává. Nyilvánvaló, hogy a talaj biodiverzitásra gyakorolt hatás a tűz erősségétől és a talaj hőálló képességétől függ. A futótüzek növelhetik a talaj biodiverzitásának érzékenységét más veszélyekkel szemben, még akkor is, ha a tűz már kialudt.
Talajromlás
A talajromlás vitathatatlanul a legnagyobb pusztítója a talaj biológiai sokféleségének. Kiváltó okai nagymértékben eltérnek, és gyakran egynél több tényező is szerepet játszik a talajromlás folyamatában. A túllegeltetés, az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás csupán néhány az ilyen tényezők közül. Számos törékeny ökoszisztéma a talajromlás áldozatává vált, mégpedig az elsivatagosodás miatt. Az aszályok és árvizek, amelyek száma az éghajlatváltozás miatt egyre növekszik, felgyorsítják a folyamatot, és ezzel tartós károkat okoznak a biodiverzitásban.
A kihívás mértéke
A lista áttekintésekor könnyű észrevenni egy újra és újra ismétlődő témát. A talaj biológiai sokféleségét fenyegető különböző veszélyek közül jó néhány önmagában nem ad okot az aggodalomra. Ehelyett a túlzott használat vagy egyszerűen igényeink kielégítése érdekében olyan terheket róttunk a természetre, mint még soha ezelőtt. Ez viszont oda vezetett, hogy számos természeti ciklus és folyamat már káros a biodiverzitás számára. A tüzek és a legeltetés jó példák erre, hiszen a fenntarthatatlan gyakorlataink révén bőven átléptünk a „megengedett” határokat, ezáltal lépteink nyomában pusztítást okoztunk.
A károk mérhetetlenségét csupán akkor érezzük át igazán, ha elgondolkodunk azon, hogy az általunk összeállított lista mennyire le lett rövidítve és egyszerűsítve. A tartós növekedésünk a Föld egyik táján sem folytatódhat „zöldebb” gyakorlatok nélkül.
A fejlődő országokban élő emberek milliárdjai arra törekszenek, hogy a fejlett országok szintjét elérjék. Ehhez azonban hozzá kell férniük nagymennyiségű erőforrásokhoz. Ezért a kihívás egy fenntartható környezet megteremtése, ahol a fejlett országok csökkenthetik a környezetre gyakorolt hatásaikat és segíthetik a fejlődő országokat - anélkül, hogy veszélybe sodornánk a biológiai sokféleségre gyakorolt fenntartható hatások szükségességét. Végezetül, tény az, hogy a károk nagy része már bekövetkezett, és a talajunk jórészét már halálra ítéltük, és ezen már nem változtathatunk.
A kihívás mértékét nehéz szavakba önteni; csupán a biodiverzitást fenyegető veszélyek elegendő fejfájást okozhatnak bárkinek. Csak globális együttműködéssel és az összes érintett fél kitartó és céltudatos kampánya révén kezdhetjük el csökkenteni a feladat rettenetes mértékét, majd kezdhetünk felülkerekedni rajta. Hosszú évekig fog tartani, göröngyös út áll előttünk. De ha cserbenhagyjunk talajunkat, akkor életünk egyik alappillére összeomlik. Másként fogalmazva, a kudarc nem opció
A cikk a „Közös földünk” című blogsorozat harmadik része. A sorozat egy széleskörű kampány része, amely célja, hogy segítsen rávezetni az embereket, milyen fontos szerepet is játszik a talaj a biodiverzitás megőrzésében.
*A talaj biodiverzitásával kapcsolatos nemzetközi kezdeményezés (Global Soil Biodiversity Initiative) – amely keretén belül létrejött a Globális Talajbiodiverzitás Atlasz (Global Soil Biodiversity Atlas) – célja a mindennapi életünkben szerepet játszó talaj fontosságára való figyelemfelhívás és nevelés. Azzal, hogy az emberek egyre tudatosabban figyelnek ezekre a szempontokra, remélhetőleg jobban megértik majd, hogy szükségünk van a gazdag, változatos környezetre annak érdekében, hogy megvédjük életformánkat és Földünket. Az Atlaszt az Európai Bizottság több mint 20 egyetemmel és szervezettel együtt adta ki, letöltése ingyenes.